Germán népmondák #2

El is érkeztünk a második felvonáshoz, amelyben töb kis történetet is fogtok kapni, pontosabban nyolc darabot, mivel ezek a mondák meglehetősen rövidek. Jó olvasást!

Gylfi király kalandjai

1. A király útnak indul

Réges-régen Gylfi király uralkodott azon a földön, amelyet ma Svédországnak neveznek. Ez a Gylfi nagyon bölcs uralkodó volt, és híres varázsló hírében állott. Sokat elmélkedett arról, hogyan keletkezett a világ, s hogy az istenek, akik az emberek sorsát intézik, honnan veszik erejüket, hogy jutottak hatalomra. Öregembernek öltözött tehát, és elindult, hogy felkeresse isteneket, és megszerezze tőlük a titkos tudományt. Az istenek hamarosan hírt szereztek Gylfi szándékáról, s eleinte nem akarták beavatni titkaikba. Ezért cselt eszeltek ki, Isteni palotájuk elvarázsolták, s maguk is álöltözetben jelentek meg előtte. Gylfi tehát, mikor az istenek lakhelyéhez ért, először egy hatalmas terembe jutott. Akkora volt a terem, hogy nem is látta a tetejét, csak sejtette, hogy a tetőt egymásra helyezett aranypajzsok borítják.

Az előcsarnokban egyetlen élőlénnyel találkozott, aki azzal szórakozott, hogy késeket dobált a levegőbe, olyan ügyesen, hogy egyszerre hét kés is suhogott a magasban. Ez az ismeretlen megkérdezte a látogató nevét. Csakhogy Gylfi sem akarta elárulni, hogy kicsoda, s ezért Gangerlinek, azaz a Vadon Vándorának nevezte magát. Gylfi éjjeli szállást kért az idegentől. Erre sok termen keresztülvezették, ahol a vitézi nép egy rész harci játékokat játszott; mások az asztaloknál lakomáztak. Gylfi azonban sejtette, hogy amit lát, az csak varázslat. Végül egy olyan terembe jutott, ahol három trónszék áll egymás felett, s mindháromban egy-egy királyi személy ült. Mikor a nevük iránt tudakozódott, azt felelték, hogy ez Magas, Éppoly Magas és a Harmadik. Gylfi azonban tudta, hogy nem ez az igazi nevük.

A három király beszédbe elegyedett Gylfivel, aki nem sokat habozott, hanem rögtön megkérdezte tőlük, hogyan keletkezett a világ. Erre Magas elmondta, hogy a Völüszpa-énekben egy jósnő elmesélte már, amit a világ keletkezéséről tudunk.

2. A világ keletkezése

„A régi időkben semmi sem volt,

Nem volt sem homok, sem tenger,

Nem volt lenn föld,

Nem volt fenn ég.

Nem zöldült a fű még,

Ásított a semmi.”

A határtalan semmiben élt a titokzatos világszellem, akit soha élő szeme meg nem pillantott. Ő teremtette messze északon a Ködök birodalmát és délen Muspellt, a tűz országát. A Ködök Birodalmában kút keletkezett, s ebből tizenkét folyam eredt: Hűvös, Harci Vágy, Rohanó s a többiek. Ezek a folyamok jéggé váltak, s lassan kitöltötték a mély szakadékokat. A tűz birodalmában pedig forró lég és tüzes szikra áradt. Ott, ahol jég, és az olvadó cseppekből egy óriás keletkezett: Ymir. Ez az Ymir a déróriások ősatyja, gonosz, félelmetes teremtmény volt. Gylfi király most arról érdeklődött, hogy mit evett ez az Ymir, mivel táplálkozott.

Megtudta, hogy a Köd Birodalmából áradó dér és a Tűz Országából jövő meleg levegő találkozásánál egy óriási tehén is keletkezett, ennek a tejéből lakott jól Ymir és népe. Az óriási tehén nyalta, nyalogatta a sós dérsziklákat, s íme, a sziklák emberi formát öltöttek, kilépett belőlük a fenségesen szép Bur isten. Bur isten gyermekei óráslányokkal házasodtak össze, s isteni gyermekeket hoztak a világra: az első gyermek Odin volt, a legbölcsebb, leghatalmasabb az istenek között.

Később harc támadt az istenek és a déróriások között. Az istenek győzedelmeskedtek, s csak egyetlen óriáspár menekült meg a csatából. Tőlük származtak a későbbi óriások.

Ezután az istenek Ymirből, az ősi jégóriásból megalkották a földet. Koponyájából lett az ég, négy sarkán négy törpe állott: Kelet, Nyugat, Észak és Dél. Csontjából keletkeztek a hegyek, véréből a tenger és a tavak, hajából a fék és a bokrok, fogából a kőgörgetegek és a sziklák. Szemöldökei falat alkottak, s ez választotta el a szárazföldet a tengerektől. Az északi szigeten telepedtek le az óriások. A szárazföldet Midgardnak nevezték el, ez lett az emberek lakóhelye, az istenek pedig Aszgardban építettek maguknak palotát.

3. Az ember teremtése

Ég és föld, felhők és tengerek már elváltak egymástól, de még sötét volt mindenütt. Ekkor Odin így szólt fivéreihez:

- Menjünk el Muspellbe, a tűz országába, ahol Surt kivont karddal áll őrt. Fogjunk ott el néhány szikrát, s tegyük fel az égre.

Úgy is tettek, ahogy Odin mondta. A tűz országából felfogott szikrákból lett a Nap, a Hold és a csillagok. Csakhogy ezek eleinte nem tudták még, hogy milyen úton kell járniuk, egész addig, amíg az istenek pályát nem szabtak nekik.

Gylfi király figyelmesen hallgatta mindezt, majd így szólt:

- Nagydolog volt, hogy földet és eget teremtettek, és megszabták a nap és az éj idejét. De vajon hogy keletkeztek az emberek?

Erre a következő választ kapta: Egy napon három isteni fivér - a tengerparton haladva - két fatörzset talált. Ezekből lettek az első emberek. Odin isten életet lehelt beléjük, Hönir isten értelmet adott nekik, és járni tanította őket, Loki isten pedig kiformálta arcukat, s megtanította őket látni, hallani és beszélni. Ezután ruhát készítettek az embereknek, s elnevezték a férfit Aszkrnak, a nőt pedig Emblának. Tőlük származik minden ember. Ezek után az istenek várat építettek maguknak a világ közepén, ez az Aszgard. Ott laknak az istenek és ivadékaik. A főisten Odin, felesége Frigg; gyermekeik az Ázok. A legerősebb közöttük Thór isten, a föld fia, erősebb minden más élőlénynél.

Gylfi király az után is érdeklődött, hogy irányítják a nap és a hold járását. Megtudta, hogy egyszer régen az embernek két gyönyörű gyermeke volt, apjuk annyira büszke volt a két szép szőke gyermekre, hogy Napnak és Holdnak nevezte el őket. Az istenek végül is megunták állandó kérkedését; a fiút elvitték, hogy a Nap lovakat: Hajnalt és Alkonyatot hajtsa, a leány viszont a Hold lovat hajtja, s ő idézi elő a Hold alakjának változását. Az arcát ma is láthatja, aki a holdba néz.

4. Hogyan keletkezett a szivárvány?

Arról is kérdezősködött Gylfi király, hogy vajon vezet-e út a földről az égre. - Ez okos kérdés volt - szólt a felelet. - Az istenek hidat építettek ég és föld között, ezt az emberek szivárványnak hívják. Ezen a hídon szállnak le az Ázok az emberekhez, és a földön harcban elhullott férfiakat a valkűrtündérek ezen a hídon át viszik száguldó lovukon a Valhallába, az istenek várába. Háromszínű ez a híd, a közepe piros, és tüzes vasból van, hogy csak az mehessen át rajta, akit az istenek átengednek. Az óriások és szörnyek megostromolnák az istenek várát, ha átmehetnének a hídon. Erős ez a híd nagyon, s csak akkor törik majd el, ha a világ vége bekövetkezik, és Surt, a tüzes óriás lángoló hadával keresztülvágtat rajta. Sok csodálatos dolgot tudott meg a király az istenek lakásáról is. Az Aszgard tróntermében tizenkét szék van, itt ülnek az Ázok. A várbeli műhelyben készítik az aranyeszközöket, mert az istenek honában minden aranyból van.

5. A világfa

Az istenek honában van egy óriási kőrisfa, az Yggdrasil. Koronáján fellegek fészkelnek, innen hull a harmat hegyre és völgyre. Törzse alatt egy tágas terem, itt lakik a sorsistennő. Ők szabják meg az emberek születését és halálát. Ezek a sorsistennők reggeltől estig róják a fába a titokzatos írásjeleket, rúnákat. A fa egyik gyökere az istenek honába nyúlik, a másik az óriások honába, a harmadik pedig a törpék honába vezet. Az óriások országában a fa gyökere alatt van Mimir óriás kútja. Aki ebből iszik, az a legbölcsebb az istenek és az emberek között. Mondják, hogy csak Odinnak, a főistennek sikerült ebből a kútból innia, de cserébe zálogul adta egyik szemét. A fa törzse alatt másik kút is van, oda járnak inni az istenek lovai. Odin főisten nyolclábú lova, a Sleipnir vezeti őket. Sok csodálatos dolgot hallott még a király erről a kőrisfáról. Koronájában bölcs sas ül, a sas két szeme közt pedig vércse. Mókus fut fel és alá a kőrisfa törzsén. Ágai közt csodálatos szarvasok legelnek. Annyi kígyó van a fa gyökerei között, hogy nem is lehet megszámolni őket. A gyökereket a sorsistennők öntözik, hogy ne száradjon ki, a víz, mellyel öntöznek, olyan szent, hogy aki csak hozzáér, hófehérré válik. A fa mézet harmatozik, méhecskék szívják az édes nedűt. A fa alatt lévő csodakútban két hattyú iszik, ezektől származik minden hattyú a vizekben. Tündérekről is hallott a király. A világosság tündérei olyan szépek, mint a nap kastélyukban aranyból vannak a falak, ezüstből a háztetők. Az éjszaka tündérei viszont feketék, mint a szurok. - Vajon honnan jön a szél?- kérdezte a király. Az istenek ekkor elmondták, hogy az ég északi határán ül egy óriás, sashoz hasonló. Ha meglebegteti szárnyát, hatalmas szél támad.

6. Az istenek

Végül az istenek felől tudakozódott a király. Megtudta, hogy az Ázok tizenketten vannak. Királyuk Odin felesége Frigg. Az ő fiuk az erős Thór, akinek házában ötszáznegyven szoba van, ez a legnagyobb ház a világon. Thór fogatát két kecskebak húzza. Sok kincse is van Thór istennek. Övé a csodakalapács. A Morzsoló, amellyel az istenek a jégóriások ellen küzdenek. Ha erős a kalapácsát megforgatja, az emberek azt mondják, dörög az ég. Egy csodaöve is van Thórnak, ha ezt felveszi, az ereje hétszeresére nő. Kesztyűje vasból van, ezt húzza kezére, ha a kalapáccsal ütni akar. Az istenek között a legjobb és legszebb a szőke Baldr, a napisten. Ő a legokosabb az Ázok között, fenn az égen lakik, s nem tűri maga körül a szennyet és a sötétséget. Sok érdekes történetet hallott még a király az istenekről. Niörd uralkodik a szél és a tengerek fölött, ő irányítja a hajók útját. Két gyermeke van: Freyr és Freyja. Freyr adja az életet adó erőt, ő teszi termékennyé a földet. A szép Freyja istennő macskáktól vont fogaton utazik, ő védi a házasságot, s az esküvők idején hozzá zengenek ifjak és leányok szép énekeket. A háború istene Tyr, hozzá fohászkodnak a csatában a harcosok. Legravaszabb az istenek között Loki. Minden csel és csalfaság az ő agyában születik meg, bajt hoz istenre és emberre egyaránt, de ravasz cselt eszel ki akkor is ha az isteneket óriások támadják meg. Az istenek másik csoportját Vánoknak nevezik, ezek egyszer harcba keveredtek az Ázokkal. Amikor békét kötöttek, felvágták az erüket, s a vért közös tálba csorgatták. Ehhez azután mézet kevertek; az Ázok pedig ebből az isteni italból emberi alakot formáltak ki, és Kvaszirnak nevezték. Kvaszir mindenre tudott feleletet adni, ami a múltban történt, s a jövőben történni fog. Ezt a Kvaszirt két törpe orvul megtámadta és megölte, mert azt hitték, hogy így tudás birtokába jutnak. Vérét egy tálba csorgatták. Csakhogy Odin új életre támasztotta Kvaszirt, véréből pedig varázsitalt készített; aki Kvaszir véréből iszik, tudós és költő lesz. Az Ázok szolgái a törpék, akik kardokat, arany ékszereket kovácsoltak az istenek számára. Szolgálólányaik, a harc tündérei a valkűrök, akiket Odin a csatába küld, ők segítenek elnyerni a győzelmet, ők vezetik a halott harcosokat a szivárványos hídon át a Valhallába.

7. Az istenek állatai

Nem csak törpék és valkűrök állottak az istenek szolgálatában, hanem a csaodálatos állatok is. Ezekről is érdekes történeteket hallott Gylfi.

A leghíresebb állat a nyolclábú Sleipinir volt. Abban az időben, amikor az istenek otthont készítettek maguknak, és a Valhallátépítették, megjelent náluk egy óriás és felajánlotta, hogy fél esztendő alatt olyan várat épít, amelyet a déróriások soha nem tudnak bevenni. Cserébe azt kívánta, hogy Freya istennő legyen a felesége, s hozza magával hozománynak a Napot és a Holdat is. Összeültek az Ázok és tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Végül Loki tanácsára olyan egyeszséget kötöttek az óriással, hogy megkap mindent, amire vágyik, ha a várat egyetlen tél alatt felépíti, de ha a nyár első napjáig nem készül el a vár, akkor semmit se kap. Azt is kikötötték, hogy senki sem segíthet neki az építésben.

Az óriás hajlott az alkura, csak azt kívánta, hogy a lova hordhassa a köveket avárhoz. Az istenek Loki tanácsára elfogadták az óriás feltételét.Az első téli napon az óriás hozzákezdett az építéshez. A köveket éjszaka hordta a lova az építkezéshez, s az istenek csodálkoztak, hogy mekkora kövek ezek, s hogy a ló több munkát végez,mint a gazdája. De semmit sem tehettek, hiszen erős esküvel fogadták, hogy nem szegik meg a szerződést.

Ahogy múltak a tél napjai, egyre erősebb lett a vár, s hamarosan olyan hatalmas és magas volt, hogy bevehetlennek látszott. A nyár kezdetéig már csak három nap volt hátra, s a vár csaknem egészen készen állott.

Ekkor az istenek tanácskozásra gyűltek össze, s mindegyik a másikat kérdezte, vajon bölcs dolog volt-e ezt a szerződést megkötni, s mi lesz, ha az óriás időre elkészül a várral, feleségül veszi a szép Freya istennőt, és vele együtt eltűni a Nap és a Hold is. Végre valakinek eszébe jutott,hogy Loki tanácsa szerint cselekedtek, aki minden rossz szülőatyja. Körülvették hát Lokit, és szörnyű halállal fenyegették, ha nem talál kiutat a veszélyből. Megijedt Loki, és megesküdött, hogy cselt eszel ki, s az óriás nem fog idejében elkészülni a munkájával.

Este az óriás építőmunkás befogta ménjét, hogy kövekért induljanak az erdőbe. S, ím az erdőből egy kanca futott ki, és hangos nyerítéssel hívni kezdte a mént. Hiába volt az óriás minden erőlködése,lova elszakította a hámot, s elfutott az erdőbe a másik ló után. Egész éjjel kergetőzött a két ló, s reggelre bizony nem végzett annyi munkát az óriás, mint kellett volna. Borzasztóan megharagudott az építőmester, átkozta az Ázokat, s haragjában felbontotta a szerződést. Ekkor már az Ázokat sem kötelezte az eskü, s Thor isten hamarosan elűzte az építőmestert.

A csodakancának azonban szürke színű, nyolc lábú fia született, ez a Sleipnir, a legesleggyorsabb ló a világon. Ezen a lovon utazik Odin, az istenek királya.

Loki egy óriáslányt vett feleségül. Három gyermekük született, s az istenek joggal féltek a szörnyetegektől, mert az anyjuk gonosz volt, s Lokitól is volt mit tartaniok. Így hát Odin, a főisten úgy döntött, hogy az egyik gyermeket, a Midgard kígyót dobják a tengerbe, amely az egész földet körbeveszi. Azóta ott őrzi a kígyó a tengert, saját farkába harapva fekszik a mélyben. A másik gyermeket, Helt, a halottak birodalmába küldte Odin, itt uralkodik; alattvalói Éhség, Veszély, Szerencsétlenség. Hel színe félig kék, félig vörös, s könnyű megismerni, mert tekintete mindig sötéten a földre mered.

A harmadik gyermeket, a Fenrir nevű farkast az istenek magukhoz vették s felnevelték. Csak Tyr istennek volt annyi bátorsága, hogy a vadállathoz közeledjék s megetesse. Mikor az istenek látták, hogy napról napra növekedik, s nő az ereje is, cselt eszeltek ki. Nagyon erős béklyót készítettek, s azt ajánlották a farkasnak, tegyen próbát, vajon képes-e eltépni ezt a béklyót. A farkas könnyű feladatnak találta, hagyta, hogy megkötözzék, aztán nekirugaszkodott és egykettőre kiszabadította magát.

Ekkor az Ázok új béklyót készítettek, kétszer olyan erőset, s így szóltak a farkashoz:

- Ha ezt is széttéped ez egész világon mesélnek majd roppant erődről.

A farkas tanakodott magában, a béklyó erősnek tűnt, de az ő ereje is egyre növekedett. Engedte hát, hogy újra megkötözzék, aztán nekirugaszkodott, s egy-kettő: megint szabad volt.

Újra összeültek az istenek, s azon tanakodtan, hogyan szabadulhatnának meg a fenevadtól. Odin titokban követeket küldött a fekete törpékhez, s megbízta őket, hogy készítsenek új békjót. Hat dologból készült: a macska lábdobogásából, az asszonyok szakállából, a hegy gyökeréből, a halak leheletéből, a medarak nyálából és a medve inából. (S ha nem hinnéd mindezt, könnyen bebizonyíthatom, mert az asszonynak nincsen szakálla, a macska nesztelenül jár, s a hegynek nincsen gyökere.)

A béklyót a törpék olyan puhára készítették s oly simára, mintha csak selyemből lett volna. Az Ázok köszönetet mondtak a törpéknek, s a farkassal együtt egy tengeri szigetre eveztek. Itt megmutatták neki az új béklyót, a azt mondták, ugyanolyan vastag, mint a régi volt, csak valamivel erősebb. Fenrir a fejét vakarta és így szólt:

" Hát bizony ez a béklyó elég vékonynak látszik, s ha ilyen vékony köteléket szakítok szét, abból nem hárul rám sok dicsőség. Ha azonban csellel készült nem ebgedem magam vele megkötözni."

Az Ázok azt felelték, hogyha az előbbi vasból készült béklyót könnyen szétszaggatta, akkor a selyembéklyótól kár visszariadnia. Ravaszul ezt is hozzáfűzték: " Ha pedig ezt a selyembéklyót sem tudod szétszaggatni, akkor igazán nam vagy olyan erős, mint hittük, akkor hát nincs mitől félnünk tőled, és rögtön szabadon engedünk.

A farkasnak nem tetszett a dolog, de nem akart gyávának tűnni. Ezért azt követelte, hogy tegye valamelyik isten zálogául a kezét az állkapcsa közzé, s ha megcsalják, az a kéz az övé. Az Ázok egymásra néztek, mert erre az akadályra nem számítottak.Végül Tyr isten nekifohászkodott, és jobbját a farkas szájába tette. A farkas pedig engedte magát megkötözni, s azután nekikezdett, hogy széttépje a köteléket, de minél jobban erőlködött, annál erősebb és keményebb lett a béklyó. Mindenki jót kacagott, csak Tyr nem, mert az ő keze a farkas szájában volt. Csakhogy Fenrir erőlködés közben kinyitotta a száját, s ekkor az isten gyorsan kihúzta a jobbját.

A megkötözött farkast elvitték a föld mélységes mélyébe, egy nagy kőhöz kötözték, s azóta éjjel-nappal ordít, egészen addig, míg eljön a világ vége, s a farkas elszabadul.

8. A világ vége. Új világ keletkezik

Megtudta Gylfi király azt is, hogy az Ázok hatalma nem tart örökké. Eljön az az idő, amikor az óriások szövetkeznek Loki gyermekeivel, Fenrirrel, Midgarddal és Hellel. A tél győzedelmeskedik a nyár fölött, farkasok rabolják el a Napot és a Holdat, a csillagok lehullanak az égről. Megremeg a föld, kiönt a tenger. Ekkor kilovagolnak hazájukból a tűz birodalmának fiai is.

Az Ázok is csatasorba rendeződnek, elöl lovagol majd aranysisakjában, nyolc lábú lován Odin. A Mimir forráshoz lovagol, tanácsot kérni, de a forrásnak zavaros a vize. Yggdrasil fája megremeg, Fenrir a farkas elszakítja a békjóit, és Odinra támad. Hiába veszi elő Thor isten kalapácsát, Midgard kígyóval való kűzdelmében elpusztul. Az egész világ a tűz áldozatává lesz.

Mindez nem tart örökké, mert új föld emelkedik ki a tenger habjaiból. Új nap támad az égen, szebb, mint amilyen az előbbi volt. Thor fiai átveszik az uralmat, megtalálják apjuk csodatévő fegyverét a Morzsolót is. Baldr, a szép napisten kiszabadul Helből, a holtak birodalmából s újra megjelenik a földön. Összeülnek az istenek, visszaemlékeznek az Ázok régi harcaira. A fűben haladva aranytáblácskákra bukkannak, s a rájuk vésett rúnajegyekből megtudják, hogy milyen csatákat vívtak az Ázok. Új palota is épül az isteneknek, új emberpár jelenik meg a földön s ivadékaik újra benépesítik a földet.

Ezeket mesélték az istenek Gylfiinek: de ennél többet nem árultak el, mert mert nincs isten vagy halandó, aki ennél többet tudna az eljövendő dolgokról.

Miután Gylfi király a történeteket figyelmesen végighallgatta, egyszerre hatalmas dörgést hallott. Kiszaladt a ház elé, hogy megnézze, mi okozta ezt a szörnyű lármát és miközben körülnézett, eltűnt avár, eltűntek a hatalmas termek, eltűntek az istenek, s ő maga kinnt ült a szabad mezőn, egyedül.

Ekkor megfordult, hazament, s elmesélte népének is, amit hallott. A történetek apáról fiúra szálltak, amíg beírták őket egy nagy könyvbe, az Eddába.

#mitológia #germán #istenek