Germán népmondák #1

A kölni törpék

Jó dolguk volt régen a kölnieknek. Aki lusta volt végighevert este a padon. Éjjel megjelentek a jó törpék, jöttek-mentek, tettek-vettek, s reggelre készen volt a munka. Az ács végigheveredett éjjel a forgácson, a törpék pedig fogták a fejszét, húzták a fűrészt s máris készen állt a ház. Amíg a péklegények éjjel aludtak, cipelték a nehéz liszteszsákot, tésztát gyúrtak, s reggelre megsütötték a kenyereket. A vincellér addig ivott este, amíg el nem aludt a hordó mellett, s reggelre a törpék elvégezték a ház körül a munkáját.

Élt ebben a városban egy szabócska, aki a polgármesternek készített díszruhát. Csakhogy őt is elnyomta este az álom. Akkor meg jöttek a törpék cérnával, ollóval, tűvel s megvarrták helyette a díszes köntöst.

Csakhogy a szabó felesége, aki egy ostoba és kíváncsi asszony volt, másnap borsóval hintette tele a szobát. Megjöttek a törpék, segítségre készen, de elcsúsztak a borsón. Az egyik legurult a lépcsőn, a fejét fájlalta, a másik a kezét ütötte be. Ide-oda csúszkáltak a borsón, össze-vissza ütötték magukat, s az után egy-kettő, elhagyták a házat.

Azóta a kölniek úgy dolgoznak, mint minden város lakói. Az ács dolgozik a fűrésszel, a pék maga dagasztja a kenyeret, izzad a kocsmáros, vasal a szabócska.

A sértett törpék pedig sohasem tértek vissza Kölnbe.

#népmonda #germán #törpék